Nézze végig az alábbi állításokat, és válaszoljon igennel vagy nemmel:
1. Partnere hetente többször vagy még gyakrabban ingerült vagy dühös önnel, pedig ön nem akarja felidegesíteni. Ha megkérdezi tőle, hogy miért haragszik, azt mondja, nem haragszik, vagy valamilyen módon értésére adja, hogy ön tehet róla.
2. Amikor megbántottnak érzi magát, és érzéseit megpróbálja megbeszélni partnerével, utólag sosincs olyan érzése, hogy a kérdést teljesen megoldották: nem boldog és megkönnyebbült, nem érzi úgy, hogy kibékültek. Partnere ehelyett azt mondja: "mindig csak veszekedni akarsz", esetleg más módon fejezi ki, hogy nem hajlandó megbeszélni a helyzetet.
3. Partnere válaszai hallatán gyakran zavartnak vagy frusztrálnak érzi magát, mintha képtelen lenne megértetni vele szándékait.
4. Ön nem annyira konkrét kérdések miatt feszült - például mennyi időt töltsenek együtt, hova menjenek nyaralni stb. - mint inkább a kapcsolaton belüli kommunikáció miatt: mit mondott ön a partnere szerint és mit mondott ő önnek.
5. Néha eltűnődik: "mi a baj velem? Nem kellene ilyen rosszul éreznem magam".
6. Partnere ritkán vagy sohasem kívánja megosztani önnel a gondolatait és terveit.
7. Partnere szinte minden ön által megemlített dologban épp ellenkező véleményen van, és véleményét nem "szerintem" vagy "én úgy gondolom", "úgy érzem" kezdetű mondatokban fogalmazza meg, mintha az ön véleménye eleve helytelen lenne, az övé pedig eleve helyes.
8. Néha eltűnődik, vajon partnere önálló, független embernek tekinti-e önt.
9. Nem emlékszik egyetlen olyan esetre sem, amikor azt mondta volna partnerének: "állítsd le magad"! vagy "Ezt fejezd be!".
10. Amikor ön próbál valamit megbeszélni a partnerével, ő dühbe gurul, vagy azt mondja: fogalmam sincs, miről beszélsz, ez nem igaz.
Ha a fenti kérdésekből legalább két állítás igaz önre, nagy valószínűséggel kapcsolatában jelen van a szóbeli bántalmazás (forrás: Patricia Evans: Szavakkal verve).